Pluszmunka kivitelezés közben akkor fáj igazán, amikor már kész van, benne van az anyag, elment rá az emberóra, csak épp nincs róla egy aláírt sor sem. Bontás után kijön a vizes fal, a szétrohadt gerenda vagy az ezeréves alu vezeték. A végszámlánál meg jön a nézés: „De hát ez nem volt benne?”
A pluszmunka ott viszi el a hasznot, ahol nem írod le
Ismerős helyzet: fürdőfelújítás, bontás után látszik, hogy a strang körül minden vizes. A vakolat porlik, a régi csövek meg úgy néznek ki, mint amit 1982 óta senki nem mert megfogni. Te meg nem tudsz tovább burkolni, amíg ezt valaki rendbe nem rakja. Indul a pótmunka, mert nincs mese.
A megrendelő ilyenkor nem feltétlenül rosszindulatú. Csak máshogy emlékszik. Te azt mondtad, hogy „ez kb. 80-100 ezer plusz lesz”, ő meg úgy hallotta, hogy „valahogy belefér”. Három hét múlva, a végszámlánál már nem ugyanaz a beszélgetés van meg a fejekben.
Ha aláírás nélkül nyúlsz hozzá, rosszabb helyzetből indulsz. Már kész van. Már kifizetted az anyagot. Már ott volt az embered fél napot. Vagy az alvállalkozó már elküldte a számlát. Innentől nem árat egyeztetsz, hanem a pénzed után mész.
És nem az 1-2 óra plusz a nagy baj. Hanem amikor ebből lesz 180 ezer forint anyag, 3 nap csúszás, plusz sittszállítás, meg egy villanyszerelői számla. Aztán mindenki úgy néz rád, mintha neked kellene benyelni, mert „nem volt lepapírozva”.
Mire figyelj, mielőtt hozzányúlsz a pluszhoz
Először válaszd szét a szerződött munkát és a pótmunkát. Ne mosd össze fejben, mert a végén a számlán sem fogod tudni normálisan szétszedni. Ami az eredeti árajánlatban volt, az egy csomag. Ami utána jön, az külön tétel.
Írd le, miért kell a plusz. Rejtett hiba? Megrendelői változtatás? Műszaki szükség? Anyagcsere? Alvállalkozói többlet? Nem mindegy. Másképp hangzik az, hogy „a tulaj kért még három konnektort”, mint az, hogy „a meglévő vezetékhálózat életveszélyes állapotban volt”.
Az ár mellé írd oda azt is, mit csinál a határidővel. Plusz 2 nap munka nem fér bele ugyanabba az átadásba, főleg ha utána jönne a festő, a burkoló vagy a konyhás. Ha ezt nem rögzíted, a végén a pluszmunkát is elvárják, meg az eredeti határidőt is.
Fotózz előtte. Nem művészfotó kell, hanem bizonyíték. Egy kép a vizes falról, a rohadó fáról vagy a szétmállott kötésről többet ér, mint tíz magyarázkodó telefon. Legyen dátum, helyszín, és később tudd elővenni.
Ha alvállalkozó csinálja a pluszt, előre tisztázd az elszámolást. Ő neked számláz? Közvetlenül a megrendelőnek? Óradíjban megy, mondjuk 12 000 Ft/óra, vagy fix tétel? Ki hagyja jóvá? Ha ezek nincsenek leütve, te állsz középen. És te szívsz.
Pluszmunka kivitelezés közben: így kezeld normálisan, felesleges körök nélkül
Nem kell hozzá 12 oldalas jogi anyag. Elég egy normális munkalap-kiegészítés. Legyen rajta dátum, helyszín, hiba vagy kérés, műszaki tartalom, anyag, munkadíj, határidő-módosítás és jóváhagyás.
Minimum ez a mondat legyen rajta: „A megrendelő a fenti pótmunkát az itt szereplő díjjal és határidő-módosítással jóváhagyja.” Ez nem irodai finomkodás. Ez az a mondat, ami a végén megvédi a munkadíjadat.
Árazd tételesen, ha lehet. Például: bontás 35 000 Ft, anyag 68 000 Ft, munkadíj 95 000 Ft, sitt 18 000 Ft, plusz kiszállás 15 000 Ft. Ha sürgősségi beszerzés van, azt is írd oda. Másnap reggelre beszerezni valamit nem ugyanaz az ár, mint amikor ráér jövő hétre.
Kérj írásos jóváhagyást még aznap. Aláírt munkalap, e-mail, rendszerben elfogadás, akár egy lefotózott papír is jobb, mint a semmi. A Messenger-hangüzenet meg a „jó lesz, csináljátok” típusú félmondat három hét múlva nagyon kevés.
ROGNOC-ban ezt külön feladatként érdemes kezelni. Felteszed a fotót, mellé a költséget, a döntést, a jóváhagyást és a dokumentumot. Nem kell utólag a telefonban túrni, hogy ki mikor mit mondott, és melyik képen látszott az a rohadt gerenda.
Mit ne csinálj, mert abból lesz a vita
Ne mondd azt, hogy „majd a végén elszámoljuk”. A helyszínen jól hangzik, amikor mindenki siet. A végén viszont már mindenki fáradt, ideges, és a megrendelő fejében a keret rég elfogyott.
Ne vállalj be szóbeli változtatást ár nélkül. A „csak tegyünk át egy konnektort” nem mindig 10 perc. Lehet belőle vésés, javítás, glettelés, festés, visszahívott villanyász, és fél nap borulás az ütemtervben.
Ne hagyd, hogy az alvállalkozó pluszát utólag neked kelljen lenyelni. Ha a gépész elvégzett 140 ezer forintnyi pluszt, de te nem kértél rá megrendelői jóváhagyást, akkor ő jogosan várja a pénzét. Te meg futhatsz az ügyfél után.
Ne számlázz régi árajánlat alapján, ha közben már volt két módosítás. Kell verziókövetés. Legyen például: ajánlat_v1, ajánlat_v2_pótmunka_fürdő, ajánlat_v3_határidő_módosítás. Hülyén hangzik, de még mindig jobb, mint 260 ezer forintot benézni egy régi PDF miatt.
Ne kezeld a fotódokumentációt mellékes papírmunkának. Reklamációnál ez az egyik legerősebb kapaszkodód. Előtte-utána kép, rejtett hiba, anyagcsere, beépítés közbeni állapot. Ezek nem dísznek vannak.
Mit nyersz azzal, ha a pluszmunkát rendesen kezeled
Nem kell magyarázkodni a végszámlánál. Látszik, mi volt az eredeti műszaki tartalom, és mi jött hozzá közben. A megrendelő sem azt érzi, hogy a végén csak rádobtál még pár százezret.
A munkadíjad nem olvad el a rejtett hibákon, plusz beszerzéseken és apró kéréseken. Egy 600 ezer forintos munkán simán elmehet 120-150 ezer forint haszon, ha minden „apró” pluszt lenyelsz. Ez nem ügyfélbarátság. Ez rossz vállalkozás.
Könnyebb tartani a szakágak sorrendjét is. Ha a pótmunka miatt csúszik a villany, akkor csúszik a vakolás, utána a burkolás, utána a szerelvényezés. Ha ez le van írva, nem neked kell fejben tartani és utólag magyarázni.
Az alvállalkozóval is tisztább az elszámolás. Ő tudja, mire kap pénzt. Te tudod, mit terhelsz tovább. A megrendelő pedig látja, mit hagyott jóvá. Nem az van, hogy mindenki vár valamire, aztán a végén te állsz középen üres zsebbel.
A kevesebb vita nem azért lesz, mert hirtelen mindenki rendesebb lett. Hanem mert van mihez visszanyúlni. Dátum, fotó, ár, határidő, jóváhagyás.
